Jelentős alakok Nyírszőlős történetéből - Kovács Lászlóné Jucika tanárnő
Nagyon sok meghatározó személyiség, igazgató pedagógus/tanár, de még nem pedagógus dolgozó is volt és van a Nyírszőlősi Iskola életében. Azért választottam Kovács Lászlóné Jucika tanárnő bemutatását elsőnek, mert 1996-ban az iskola történetét is megírta, beleszőve Nyírszőlős történetét is.
A Kelet-Magyarországban 1997-ben megjelent tanárnőről egy cikk, melyben sajnos a nevét elírták. Az interjúban a nevet javítottam, a tartalmi részt változtatás nélkül közreadom.
Kelet-Magyarország 1997. március 1. Nyéki Zsolt:
Könyvvé érő évtizedek
A tanyáról indult, s életének jelentős részét is tanyán eltöltő pedagógus emlékeiben a tanár-diák-szülő hármas kapcsolata igazán közvetlen, már-már bensőséges világról árulkodik. Olyan világról, ahol inkább kimondatlanul, mintsem harsány megfogalmazásokkal áll a középpontban a tudás megszerzésére ítéltetett emberpalánta. De a generációk felnevelésének öröme mellett hűségről, a szülőföld szeretetéről is szólhatna a Nyírszőlősről indult Kovács Lászlóné negyvenével tanítói pályafutása. Ha csak közvetve is, de erről is szól a nyírszőlősi oktatás, az iskola történetét összefoglaló könyvében.
– Már négyéves koromtól tanítónak készültem, a szomszédból összeszedtem a kisebb gyerekeket, s iskolát játszottam velük, ahol természetesen én voltam a tanár néni – derül fénymélyről eredő gyökerekre Jucika néni szavaiból. Nyírszőlős szülöttekként beülve az iskolapadba csak erősödött vonzalma e pálya iránt, pedig a tanyasi összevont iskola első hat osztályában száznál is több gyerek osztotta meg egykori tanára figyelmét amikor a betűvetés tudományával barátkozott. Nyolcadik után Nyíregyházára, az egykori Kálvineum helyét elfoglaló tanítóképzőbe vezetett útja, majd az öt éves képzés és a képesítői vizsga után kapta meg a tanítói oklevelet.
Régi álom vált valóra ezzel, s azonnal visszatért egykori iskolájába, immár tanítóként, Ez is maradt egyetlen munkahelye, negyvenéves munkaviszonynak vetett véget a nyugdíj. Kapkodó, bizonytalan, röpke szerződésektől terhes világunkban hihetetlen teljesítménynek tűnik négy évtized egyetlen munkahelyen, bár férje, Laci bácsi még rajta is túltesz: ő 42 évig tanított ugyancsak Nyírszőlősben. Merthogy a pedagógus házaspár életében nem csak a hivatás, a szülőföld is közös, fiatal házasokként Nyírszőlőshöz tartozó Jókai-telepen kezdték az életet. Csodálatos sziget volt az akkoriban, már csak azért is, mert az ifjú ara is itt született – írják most le együtt az első családi fészket. Ez részben már válasz is arra a kérdésre, hogy mi volt annyira vonzó Nyírszőlősben, hiszen akkor még távol álltak a napjainkban természetes kényelemtől.
– A legnagobb visszahúzó erőnek a közösséget tartottam: itt éltek szüleim, itt találtam férjet. De a családi kötelékeken túl nehéz leírni azt az élményt, amikor azok fogadtak vissza és ismerték el a tanítói munkámat, akik felneveltek – sorolja a hűség érveit Jucika néni. S tagadhatatlan tény: a parasztvilágban nagyobb tisztelet, megbecsülés kísérte a tanítók munkáját, személyét, a szülők is büszkék voltak az iskolai katedrára visszatérő leányukra. A hosszú évek alatt szerzett tapasztalatok is azt erősítik meg: minél kisebb egy közösség, annál közvetlenebb az emberek viszonya. A tananyagban is jobban elfért a magyarságra, egymás szeretetére intő nevelés. A tanyai idillnek a körzetesítés vetett véget, bekerültek a nyírszőlősi anyaiskolába, de a megkezdett munkában ez sem okozott különösebb törést. Sok családban három generációt is tanított Kovács Lászlóné.
Szorgalmas évek után érkezett el az idő, amikor a magyar oktatás 1000. évfordulóját ünnepelte az egész ország. Nyírszőlős iskolájában is érett már a gondolat, hogy a helyi oktatás száz évét és az 1922-től működő iskola történetét megírja a tapasztalt kollegina, s a pályázati kiírás, valamint a munkatársak biztatása megadta az utolsó lökést. Sok dokumentum nem maradt fent, a háborúban szinte minden a lángok martaléka lett, de ezt pótolta a nyírszőlősi és a kótaji (mivel az itteni görögkatolikus egyház szervezte meg a szomszéd településen elsőként az oktatást), idős emberek elbeszélése. Apránként összeállt az anyag, amely ugyan nem nyert az országos pályázaton, de nem is ezért indult a munka.
– Az itt élőknek szántam, pici monográfiával kiegészítve egy szelet tárul az olvasó elé Nyírszőlős történelméről – mondja Kovács Lászlóné, aki gondoskodott az utánpótlásról is: három gyermeket nevelt fel, egyikük óvónői és rajztanári diplomát szerzett. A hat unoka pedig abban segített, hogy a nyugdíj nem okozott traumát, hiszen a kicsik nevelése lekötötte. Az ilyenkor szinte kötelező hitvallás megvonása is mély érzelmi kötődésről árulkodik: sok felkészült pedagógus dolgozik, de a lelki kontaktushoz több kell, a megfelelő percben egy csipetnyi humor, s minden pillanatban határtalan szeretet – vallja a könyvet író tanárnő.
Ezúton köszönöm a tanárnő lányának, Petró Gáborné Juditnak képeket!
