Hogyan is kezdődött az igazi mese, a végtelen történet?

A falu helyét az 1820-as években kezdték szőlővel beültetni. A XIX. sz. közepétől már Szőlőhegynek, Kótajiszőlőnek nevezték.A benépesüléséről Kiss Lajos a következőképpen ír: 1870 előtt 15-20 család lakott e területen. Első lakói csak szláv nyelven beszéltek. Nagyobbára nyíregyházi tirpákok és a Felvidékről (Sáros, Ung, Zemplén, Abaúj-Torna megye) rutén és szlovák családok, sőt galíciai lengyelek is.

„Nyírszöllős 1860-ben készült térképen Nyírszőlős, Szőlős-hegy néven szerepel. 1850-60-as években keletkezett. Részint Nyíregyháza-vidéki (nemcsak nyíregyházi tirpákok voltak a telepesek J.M.), részint Sáros-, Ung-, Zemplén és Abaujtorna megyei tótok és rutének ülték meg. Alapításkor hozzátartoznak: Bártfabokor, Brassóbokor, Nagyváradbokor, Szabadkabokor. Területe 1622 kat. hold. (Törvényhatóságának 2874/924 sz határozatával 1925 febr. 1 én Kótaj községtől átcsatolt. 136 k. hold területtel megnövekedett. J.M.) Lakosságszám 1635 fő. Lakossága: 649 róm.kat., 504 gör.kat., 387 ág.ev., 86 ref., 9 izr. vallású.

Foglalkozás szerint: 1385 őstermelő, 6 bányász, 174 iparos, 25 kereskedő, 5 közlekedési, 19 közszolgálati alkalmazott, 8 napszámos, 3 nyugdíjas, 6 házicseléd, 4 egyéb foglakozású él a községben. Határa főleg kis- és törpebirtokok között oszlik meg. Körorvos székhelye Kemecse 12 km-re, gyógyszertár Nyíregyháza 8 km-re, posta Kótaj.”[1]

A borházakból lakásokat alakítottak ki, ahol burgyékban laktak (földházak). Ekkor kb. 35 forintért kelt el egy nyilas szőlő.[2]

A falu jellegzetes épülete volt korábban a borház is. Ennek két típusa volt: a földház /burgyé/ és az egyosztatú , vertfalú ház. A burgyé a földbe mélyített ház, de gyakran használt megnevezése a földház vagy veremház is. Elsősorban a falusi társadalom szegényebb rétegeinek lakóhelye volt. [3] Az első telepesek (1870 körül) ezekbe költöztek be és miniszteri engedély alapján egy-egy nyilas /400-600 négyszögöl/ szőlőt vehettek, de a második letelepedési hullámban (1920-25) idekerültek is hasonlókat építettek. Lakóházként használt borház épületeket az 1930-as években két-és háromosztatú („tirpák” típusú) lakóházak váltották fel.

„Használható épületfa nélkül, kő hiányában, sárból, nádból, szalmából és néhány korcs ágasfából házat csinálni nem gyerekjéték.” Szabolcs Vármegye 1939 Szerk:Dienes István

Itt kell megemlítenem, hogy Nyíregyháza a városi építkezési szabályrendeletben már az 1880-as évektől kötelezővé teszi a cserép és bádogetetőket! /Nyíregyháza története 2010, Szerk. Németh Péter/

Az 1880-as években már erősödött a település. Ezekben az években körülbelül100 család lakott itt 600 lélekszámmal. 1890-ben épült fel a „Brenner” domb tetején /ma Templompartnak hívja a népnyelv J.M./ a görögkatolikus templom, s átkerültek a templom fatornyába a temetőben levő harangok is. A fatorony 1900-ban villámcsapás következtében leégett, a harangok összetörtek. 1907-ben épült meg a végleges kőtorony, amely 3 új harangot kapott. Ezekből kettőt az első világháború idején elvittek és beolvasztottak.

Nyíregyháza nem rendelkezett elegendő szőlővel a borkészítéshez – bár nyolc szőlőkerttel rendelkezett – ezért a szükséges többlet alapanyagot – többek közözött – Nyírszőlőből szerezte be. Az 1896-os közgyűlési döntés szerint a kertek területalapú adót fizettek, így a kótaji Jármy-féle kertség például 102 Ft-t. [4]

Az 1890-es években a filoxériavész megtizedelte, majd az 1917 telén az erős fagy a maradék szőlőt is elpusztította.

Jellemző a szegénység akkori mértékére, hogy az 1920-as években mindössze hat gazdának volt lova. Csak 3 személy kapott nyugdíjat a településen. 1900-ban az  átlagéletkor 37 év volt! [5]

A szegénység mindennapos létállapota volt a település lakóinak, erről a későbbi népszámlálások, nyilvántartások is tanúskodnak.


[1]Szabolcs Vármegye 1939 Szerk:Dienes István

[2]Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.1987.

[3] Kiss Lajos: Földházak Szabolcs vármegyében (Néprajzi Értesítő XXVIII. 1936)

[4] Nyíregyháza története 2010, Szerk. Németh Péter 451.o.

[5] Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.1987: Kiss Lajos 238.